Az ember felkel hajnali háromkor, hogy megnézze kedvenc csapatát.

Pár órával később a székről már-már le-lefordulva fogja a fejét. Nem hiszi el, amit látott.

Következzen az idei NBA szezon eddigi legjobb mérkőzésének krónikája.

A Suns - Grizzlies szinte mindig egy tipikusan lassan hömpölygő, szaggatott találkozó. Az első félidő pontosan ilyen volt. Az a meccs, ahol látod, hogy a csapatodnak esélye nincsen a győzelemre.

Steve Nash megöregedett, Robin Lopez alvajár, az egy szem Jason Richardson pedig a belét is kiköpi. Védekezés nincs, de legalább már 20 éve, cserébe minden második támadásnál eladjuk a labdát - hízelgő a félidei tíz pontos hátrány.

A félidőben statisztikákat böngészek. A 48 percre levetített adathalmazban hasonlítom össze Amare Stoudemire-t és Hakim Warrickot (gyk: A Suns ex és jelenlegi erőcsatárát - bocs Hedo):

Stoudemire: 26.0 pont, 10.3 pattanó, 39%, 8.3 eladott labda

Warrick: 25.2 pont, 11.3 pattanó, 57%, 2.6 eladott labda

Egy halvány mosolyt elengedek - legalább ennek lehet örülni.

A félidőben újjászületik a Suns, habár Grant Hill az óceánba se találna be ma. A Grizzliesnek minden támadásnál Marc Gasolra kéne játszania, a teljesen hulladék Lopez mellett emberünk 26 ponttal (12/13-as mezőnymutatóval) fejezte be a mecset.

Robin helyett Channing Frye hentel, aki ugyan 1 pontot dobott a teljes meccs alatt, ám védekezésben mintha Dwight Howard játszott volna fehér mezben.

Kettő perccel a meccs vége előtt (bár annyi lett volna csak...) Turkoglu tripla, szokásos eredménnyel. A lepattanót Frye letépi, visszapasszolja a töröknek, aki halálüresen újra eldobja a hármast. Ball.

A Suns vezet egy ponttal, én pedig a mérkőzésen először azt érzem, hogy meg lehet nyerni a meccset.

Gay két higgadt kosara és Richardson triplája után egál a derbi, Mike Conley pedig tizenötödször hagyja ott Nash-t egy betöréssel, hogy 18 másodperccel a vége előtt vezetést szerezzen.

A Suns felrajzolt figurája majdnem a klaviatúrámba került, Frye dobhat emberről egy hármast, száz ilyenből sem dobna be egyet se, a lepattanó után Richardson csalódottan faultol. Mayo bedobja a két büntetőt, a hátrány négy pont, a hátralévő idő négy másodperc, a U.S. Airways Centerben pedig az időkérés alatt kiürül négy szektor.

Páran visszafordulnak, hiszen J-Rich a büféből bedob egy hármast a palánkról - ahogy tette a tavalyi konferenciadöntő 5. meccsén is a nevezetes Artest győztes (vagy ahogy én hívom: a "Lőjetek le") kosár előtt. A hátrány 1 pontra változik, ám 1.1 másodperc alatt csak a csoda segíthet.

Az oldalvonali bedobásnál Rudy Gay egy szemfüles húzással véget vet a meccsnek. Vagy csak ezt gondolná az ember. Nemes egyszerűséggel rádobja a labdát a háttal álló Hill fenekére, a duda megszólal, a vörös fények kigyulladnak, a lelátón szomorú morajlás. Scott Foster játékvezető szerint viszont Nash gyorsan kapcsolt, szabálytalankodása 0.4 másodperccel a vége előtt történt.

Gay tökéletes pozícióban van, hogy megnyerje a meccset. Az első büntetőt kihagyja, de annyit kell csak tennie, hogy a másodikat rádobja a gyűrűre, az idő pedig lejár, mielőtt a Suns összeszedné a labdát és időt kérne.

Az egy perccel ezelőtt rendkívül rutinosnak tűnő Gay csontnélkül bedobja a másodikat, majd mosolyogva a fejét csóválja. Talán nem akart rontani a statisztikáján, talán tényleg véletlenül dobta be, a lényeg, hog a Suns félpályáról jöhet, és dobhat a hosszabbításért, vagy akár a győzelemért is.

A rendelkezésre álló idő egy szemvillanás. Jól tudta ezt Alvin Gentry is, mikor felrajzolta a következő játékot:

A hosszabbításban a két csapat egymásután vette át a vezetést, egymás hibáit nem igen tudták kihasználni. 40 másodperccel a vége előtt egy pontos Grizzlies vezetésnél Turkoglu kiharcolt egy feldobást az elcsúszó Conleytól. A labdát megszerezve csak egy dologért drukkoltam.

Ha sikerülne egy gyors dobást elsüllyeszteni, akkor nem csak a vezetést szerezné meg a Suns, de lenne ideje még egy dobásra, bármi is történjék.

Imáim meghallgatásra találtak, Richardson (ki más?) egy dobócsel után közelebb cselezte magát, és egy finom kettessel vezetést szerzett. Örülni nincs időm, Nash faultolja Mike Conley-t, ám az irányító csak egyet dob be (mily meglepő), a Suns dobhat a győzelemért 6 másodperccel a vége előtt.

Nash üres tripla nem jó, Hill visszapöci nem jó, Frye visszapöci nem jó. A szívverésem ütemtelen, jöhet a második hosszabbítás.

A feldobást követően a Suns egy J-Rich triplával nyit (senki nem lepődött meg), majd Nash szokásos palánkos (már-már alázó) kosaraival elkezdte bebiztosítani a győzelmet.

Azért hogy ne nyugodjak meg teljesen a Grizzliesnek három esélye is volt, hogy kiegyenlítse a meccset, de két Mayo és egy Gay triplakísérlettel sem sikerült nekik. Nem meglepő, szegények majdnem az egész meccsen nem pihentek.

A Suns végül öt pontos győzelemmel menekült ki saját stadionjából.

Csak még egy dolog: Rudy Gay a mérkőzés alatt négyszer lépett rá a hárompontos vonalra, így azok a "hárompontosok" duplának lettek beírva. Az egész meccs befejezése más lett volna, ha csak kettőnél dobja el a labdát pár centivel távolabbról.